Kezdőoldal

Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves "szülőhazát". De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben. 

Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok ellen. Sikeres, jól kereső közgazdászként csak a jelenben, s csak a pillanatnak él. Aztán a városszéli villa mellett lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja.

Sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája.

Alig ​pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában. A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt. 
Az egy éves kényszer-eltávozásból külföldről hazatérő Várnay Benett kénytelen csatlakozni a különítményhez, és a deviáns viselkedéséről elhíresült nyomozó hamar egy szövevényes bűncselekmény-sorozat útvesztőjének kellős közepén találja magát. Nincs gyanúsított, sem indíték, és nem egészen öt nappal az első után történik egy újabb gyilkosság, ami kísértetiesen hasonlít az előzőhöz. 
Ám a tettes ez alkalommal az áldozat bal lábát vágta le, ráadásul egy üzenetet is hagyott hátra, ami minden kétséget kizár: a fővárosban újra sorozatgyilkos szedi áldozatait. Benett tudja, hogy egyre fogy az idejük a következő gyilkosság megelőzésére, miközben bénítóan hat rá a felismerés: nem lehet a véletlen műve, hogy pont aznap követték el az első gyilkosságot, amikor hazatért. 
A régi sebek pedig egyre jobban felszakadnak. Az alvilág ura, akit a drogosok csak Sakálnak hívnak, egyre magabiztosabban birtokába veszi Budapestet, s már a rendőrség sem tud gátat szabni a nagyhatalmú kartell terjeszkedésének.

A Madách Színház állította színpadra a Szerelmes Shakespeare című komédiát, amelynek szövegkönyvét ezúttal az olvasóközönség is megismerheti, Szabó T. Anna fordításában.

William Shakespeare, London színházvilágának ifjú reménysége 1593 nyarán kétségbeesve szembesül azzal, hogy írói válságba került, és képtelen befejezni új darabját, a Romeo és Juliát. Mecénások, színigazgatók várják türelmetlenül a művet, ám ihlet nélkül nem jönnek új gondolatok, múzsa nélkül pedig nincs ihlet. Ekkor találkozik Viola de Lessepsszel, és első látásra beleszeret. A színészetről régóta ábrándozó Viola főszerepet kap a darabban, és lelkesen próbálja Romeo szerepét. Ez azért érdekes, mert abban az időben nő nem léphetett színpadra. Közben a fiatalok szerelme is beteljesül, boldogságuk azonban nem tart sokáig, mert Erzsébet királynő kötelezi a lányt, hogy feleségül menjen Lord Wessexhez.

Ma már nyilvánvaló, hogy a legolvasottabb napilapot, az ellenzéki Népszabadságot előre megfontolt szándékkal, jogi trükkök, féligazságok és nettó hazugságok segítségével, hidegvérrel kivégezték. Murányi András, a lap utolsó főszerkesztője meséli el a drámai utolsó napok-hetek krónikáját, illetve a szintén nagyon fontos előzményeket. Hallatlanul izgalmas szociokrimi ez a memoár, és egyúttal sajtótörténeti jelentőségű visszaemlékezés, amely mindennél világosabban megmutatja, milyen cinikus és erkölcstelen napjaink Magyarországának politikai vezetése.


"Komoly, a kormány számára kínos hírek nyilvánosságra hozatala után néhány nappal bezárt a legnagyobb példányszámú magyar napilap. A Népszabadság a kormány egyik első számú ellensége volt."
(The New York Times)

"A Népszabadság brutális tönkretétele nemcsak újabb lépés a sajtószabadság teljes felszámolása felé, hanem egy évek óta tartó folyamat jelképes lezárása is." (Csaknem 500 kortárs magyar író közleménye)

"A lépés politikai csapásra utal, amelynek értelmi szerzőjeként Orbán Viktort tartják számon. A kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik kiszorítani az ellenzéki médiumokat, és a Fidesz felé hajló médiaszerkezet felépítésén dolgozik."
(Frankfurter Allgemeine Zeitung)

"Ha az események irányát követjük, elég világos a cél: ellenőrzés alatt tartani minden fontos csatornát, ami ebben a közéletinek vagy politikainak vagy minek nevezhető médiatérben létezik. Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman. Aztán majd lassan azok lesznek a szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ, a NERvána."
(Uj Péter, 444.hu)